Házassági évforduló

 Ma volna a szüleim 30-ik házassági évfordulója. 1973. szeptember 15. De régen is volt már. Ma esik az eső, nem igazán napsütéses idő van, sajnos nem tudom aznap milyen idő volt. Igaz, sosem ünnepelték ők ezt igazán, nekem azért eszmebe jut. Mint ahogyan ők is. Sokáig nem tudtam a fényképeiket elővenni, nagyon fájt ha ránéztem. Az idő - azt mondják az mindig segít. Ebben sosem hittem, de be kell látnom, tényleg segít az idő valamit. Ma már itt vannak a konyhámban a képen, és rámmosolyognak. Néha jó lenne egy tányér levesüket úgy megenni, mint családtagnál, ahol ne azon járjon az agyam, hogy "akkor ezt most megeszem, szívesen adják, de mégis ezt valahogy viszonoznom kell." Jó lenne az a feltétlen szeretetből még, amit a gyermek csak a szülőtől kaphat. Jó lenne a gondoskodó szeretetükben elmerülni, csak úgy HAZAmenni. Az élet igazságtalan. Akinek van, nem értékeli, akinek nincs, mit nem adna érte, ha lenne. 

Cica az ablakban

Ma reggel, mikor indultam el itthonról, ez a látvány fogadott a lépcsőház ablakban. Ez a cica épp alattunk lakik, így jó vele találkozni, csukott ablakon keresztül. Igazából egy nagyon félős cicus, és fúj rögtön, a szemében ott a félelem, ha találkozunk, (ekkor nem vett észre, hogy én is itt vagyok) én meg azért félek tőle, ha szemtől szemben találkozunk, mert ő annyira fél. Egy nagy németjuhász kutyussal él együtt egy lakásban ez a cica, lehet amiatt olyan félős. Már nem jön ám a lépcsőházba ki, mert becsöngetett kedves férjem, hogy ha mégegyszer kinn lesz, feljelentjük őket, mert a gyerek nem mer hazajönni a suliból, ha kinn van a házőrző macsek. (Ennek már egy éve, és azóta sem volt a lépcsőházban a cica.)
Van egy barátnőm. Neki meg az 1 éves kisfia. Apuka úgy tanítja a gyereket a kis könyvecskéből az állatnevekre, hogy "látod, ez itt egy csirke. Ezt megesszük. Ez itt egy cica. Ebbe nagyot rúgunk!" :-)