Házassági évforduló

 Ma volna a szüleim 30-ik házassági évfordulója. 1973. szeptember 15. De régen is volt már. Ma esik az eső, nem igazán napsütéses idő van, sajnos nem tudom aznap milyen idő volt. Igaz, sosem ünnepelték ők ezt igazán, nekem azért eszmebe jut. Mint ahogyan ők is. Sokáig nem tudtam a fényképeiket elővenni, nagyon fájt ha ránéztem. Az idő - azt mondják az mindig segít. Ebben sosem hittem, de be kell látnom, tényleg segít az idő valamit. Ma már itt vannak a konyhámban a képen, és rámmosolyognak. Néha jó lenne egy tányér levesüket úgy megenni, mint családtagnál, ahol ne azon járjon az agyam, hogy "akkor ezt most megeszem, szívesen adják, de mégis ezt valahogy viszonoznom kell." Jó lenne az a feltétlen szeretetből még, amit a gyermek csak a szülőtől kaphat. Jó lenne a gondoskodó szeretetükben elmerülni, csak úgy HAZAmenni. Az élet igazságtalan. Akinek van, nem értékeli, akinek nincs, mit nem adna érte, ha lenne.